Megszokás és Ismeretlen 2

-Szia!
-Szia! Hogy vagy?Rég láttalak.Nem hívtál, pedig vártam a hívásodat. Még mindig ott laksz Megszokásban?
-Persze, hol laknék, már mondtam, hogy jól érzem ott magam.
-Hallottam, hogy új lakótok is van, beköltözött hozzátok egy új lakó, Félelem. Hogy viseled?
-Hogy viselném?? Teljesen normális, össze is barátkoztam vele. Már az életem része lett.
-Nem lenne jobb nélküle élni?? Nálunk Ismeretlenbe, be se engednénk.Hidd el nekem, ő nagyon manipulatív és blokkolja az agyatokat. Azt szeretné, ha mindenki azt csinálná, amit ő szeretne. Nálunk is van ám egy új lakó, Szeretetnek hívják. A barátunk, Változás hozta el hozzánk, azóta is hálásak vagyunk neki, hogy bemutatta nekünk.
-Szeretet?? Én őt nem ismerem, csak hallottam róla, azt mondták, hogy ha elmegy onnan ahol él, az nagyon fáj.. Én nem akarok fájdalmat, inkább elkerülöm..
- Az fáj, ha meg sem ismered... Mennem kell, ne haragudj. Ne feledd, várlak Ismeretlenben,ott ahol a Változás és a Szeretet is vár téged.. Minden jót!

Dóró Sándor Hajdúszoboszló 2020.03.11.

Osztható a szerző megjelölésével!

www.facebook.com/doroversek

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
Úgy Úgy szólíts, ahogy szeretnéd, hogy én szóljak hozzád, ha adsz nekem, szívből tedd, mintha a csillagokat hoznád. Úgy szeress, ahogy te szeretnéd, hogy szeresselek téged, hiszen a szeretetből magadnak, te is a legnagyobbat kéred. Úgy nézz rám, ahogy kívánod, hogy szemem téged lásson, a te lényed legyen nekem, a leggyönyörűbb az egész világon. Úgy ölelj, ahogy te vágysz a két karom átkaroló meleg burkára, s amikor összeér a két test, ezt az érzést egyikőnk sem furcsálja. Úgy gondold át, mit szeretnél valójában megélni itt a létben velem, hogy utána ne hátrálj, ne félj, hisz egyszer kinyújtottam már a kezem. Úgy nézz minden napra, olyannak lásd, mint ahogyan én is látom, s ha ezt megérted, te leszel a kedvesem, a társam, a legjobb barátom. Dóró Sándor  Köszönöm ha megosztod!
További információk
Kép
Vagyok Szemed tükrében is ott vagyok, kit a múlt képként otthagyott. Én vagyok az, ugye felismersz? Én vagyok az a sok- sok elmúlt perc. Én vagyok az a sóhaj az ajkadon, az első fénysugár ébredő hajnalon. Én vagyok az a szellő ki simogatja arcodat gyengéden, én vagyok a gyűrődés azon a kopott fényképen. Én vagyok a tornádó, mi feldúlja életed, én vagyok a kívánság, ha szeretnéd kérheted. Én vagyok a védelmező angyalod, ki veled van, én vagyok az üde illat az ébredező tavaszban. Én vagyok minden amit csak kívánsz magadnak, én vagyok örökké, de te érezd magad szabadnak. Én vagyok az aki, ott lesz, mindegy hányszor születsz újra, hisz dallamot játszik folyton majd a szíved húrja. Dóró Sándor Köszönöm ha megosztjátok!
További információk