Dóró Sándor versei

Megszokás és Ismeretlen 2 -Szia! -Szia! Hogy vagy?Rég láttalak.Nem hívtál, pedig vártam a hívásodat. Még mindig ott laksz Megszokásban? -Persze, hol laknék, már mondtam, hogy jól érzem ott magam. -Hallottam, hogy új lakótok is van, beköltözött hozzátok egy új lakó, Félelem. Hogy viseled? -Hogy viselném?? Teljesen normális, össze is barátkoztam vele. Már az életem része lett. -Nem lenne jobb nélküle élni?? Nálunk Ismeretlenbe, be se engednénk.Hidd el nekem, ő nagyon manipulatív és blokkolja az agyatokat. Azt szeretné, ha mindenki azt csinálná, amit ő szeretne. Nálunk is van ám egy új lakó, Szeretetnek hívják. A barátunk, Változás hozta el hozzánk, azóta is hálásak vagyunk neki, hogy bemutatta nekünk. -Szeretet?? Én őt nem ismerem, csak hallottam róla, azt mondták, hogy ha elmegy onnan ahol él, az nagyon fáj.. Én nem akarok fájdalmat, inkább elkerülöm.. - Az fáj, ha meg sem ismered... Mennem kell, ne haragudj. Ne feledd, várlak Ismeretlenben,ott ahol a Változás és a Szeretet...

Más Más íze van a csóknak, más érintése van a kéznek, más illata van a levegőnek, az emberek is másképp néznek. Más a kockája a térkőnek, más ahogy a metró fut a sínen, máshogy ugrik a mutató az órán, más ütemben ver a szívem. Más íze van mindennek a nyelvemen, más a színe Nap sugarának reggel, más gondolatok az agyamban, más amikor tele vagyok szeretettel. Dóró Sándor Köszönöm ha megosztjátok!

Félnem kellene Most talán félnem kellene, de én nem fogok rettegni ,ígérem, támadhatnak a sötét erők, nekem a szeretet a valódi testvérem. Nem vehetik el tőlem azt az erőt, melyet a szeretet energiája táplál, ne támadj a másikra ember, nem a valóság amit most láttál. Bennetek is megvan ez a szeretet, nem kell elvenni másoktól, marad, tápláljátok a lángot magatokban, hisz minden lélek örökre szabad. A sötétet csak a nagy fény riasztja, a rettegéssel akarja célját elérni, próbálja utoljára maga alá temetni, ne feledjetek hinni,szeretni,remélni. Dóró Sándor Budapest 2020. 03. 09. Köszönöm ha megosztjátok!

Emlékeztek Emlékeztek még milyen beszélgetni, egy kávéház árnyékkal borított oldalán? Hazasétálni hangos kacajjal spiccesen, egy átmulatott éjszaka ébredő hajnalán? Emlékeztek még milyen őszintén ölelni, séta közben, locsoló permetében a parkban? Leülni a kopott, törött lécű pad támlájára, szerelmet vallani egymásnak suttogva, halkan? Emlékeztek még milyen szép ez az élet, el tudjátok képzelni, hogy újra éljetek? Kezdjetek el újra figyelni, szeretni, nevetni, legyetek újra bolondok, csak ne féljetek. Dóró Sándor Budapest 2018. 08. 25. Fotó:   www.pixabay.com Köszönöm ha megosztjátok! #versek   #sajatversem   #magyarversek #versek #sajatversem #magyarversek #idezetek   #szerelmesversek   #szerelem   #irodalom   #hungary   #mik   #dorosandorversei   #lelekemelo   #olvasnijo   #vers   #motivacio   #pozitiv   #konyv

Nőnapra Köszönetet kell mondanom, olyan jó, hogy vagytok, hölgyeim, közeleg a nőnap, tőlem most egy verset kaptok. Tudom kevés ide minden szó, a rímek se mondanak el eleget, kívánom nektek, hogy a virágokon kívül, jusson nektek szeretet. Sokszor dúl a harc közöttünk, mert másképp látunk dolgokat, de legbelül tudjuk mi férfiak, csak veletek lehetünk boldogak. Nem tudjuk átélni azt mit ti belül éreztek, mi mások vagyunk, de az biztos, hogy ha egy nő szeret, mennyországot kapunk. Drága nők, maradjatok olyanok, amilyenek eddig is voltatok, néha hisztiztek- belefér ez is-, de hozzánk szívetekből szóljatok. Hálát kell adnunk minden nőnek, asszonynak és ifjú leánynak, hogy színessé teszitek a napjainkat, életet adtok e világnak. Dóró Sándor

  Ne félj! - Szia! Rég láttalak, merre jártál? - Otthon, ki se mozdultam, még a kulcsot is elrejtettem magam elől. - Miért zárkóztál be ennyire? - Mert így senki nem tud bántani, jobb így nekem most. - Jobb? Annyit szeretnék csak kérdezni, hogy mikor láttad a Napot utoljára? Nagyon sápadt vagy. - Lehet, de most a magányra volt szükségem. Nem akartam beszélni senkivel. - Értem. Viszont így nagyon sok mindenről lemaradtál, elhiszed nekem? - Miről maradtam le? Nem történik itt semmi, csak rossz. - Megkérhetlek valamire? Látok valamit az arcodon…levehetem? Ez egy álarc. Eltakarja a szemed elől a lényeget. Ettől       nem láttad eddig azt amiért érdemes élni. Érzed most, hogy simogat a fény? Emeld fel a fejed és NE FÉLJ..csak ÉLJ! Dóró Sándor

Vagyok Szemed tükrében is ott vagyok, kit a múlt képként otthagyott. Én vagyok az, ugye felismersz? Én vagyok az a sok- sok elmúlt perc. Én vagyok az a sóhaj az ajkadon, az első fénysugár ébredő hajnalon. Én vagyok az a szellő ki simogatja arcodat gyengéden, én vagyok a gyűrődés azon a kopott fényképen. Én vagyok a tornádó, mi feldúlja életed, én vagyok a kívánság, ha szeretnéd kérheted. Én vagyok a védelmező angyalod, ki veled van, én vagyok az üde illat az ébredező tavaszban. Én vagyok minden amit csak kívánsz magadnak, én vagyok örökké, de te érezd magad szabadnak. Én vagyok az aki, ott lesz, mindegy hányszor születsz újra, hisz dallamot játszik folyton majd a szíved húrja. Dóró Sándor Köszönöm ha megosztjátok!

Még rendelhető Dóró Sándor Lélekemelő című könyve. Rendelési igényét a doroversek@gmail.com email címen jelezheti. Köszönöm a megosztásokat!

Létezünk Jégbe zárt forró dobogás, hangtalan néma csendem, napfény által jő az olvadás, létezésem kezedbe tettem. Rád bízom, hogy mit teszel, újra élesztetted a tudatom, mellettem az örzőm leszel, kivel az ősi érzèst kutatom. Kiviruló, szabad újra énem, virágba ontjuk az életünk, szabad akarattal kérem, és köszönöm, hogy létezünk. /Dóró Sándor Budapest/

Ide születtél Általad lettem igazából mára az aki vagyok , mióta vagy nekem, melletted minden úgy ragyog. Megtanítod milyen az igazi, őszinte, tiszta szeretet, érzem azt, milyen ha kinyitom teljesen a szívemet. Mióta az édesapád lettem, te meg a gyermekem, az elképzelt, színes képeket, nem álmomban kergetem. Másképp látom azt, hogy milyen az igazi mosoly az arcon, mit érzek ott belül akkor, ha fejem kis kezeidre hajtom. Köszönöm neked, hogy minket választottál, ide születtél, feladtad az angyali léted, hogy emberként velünk lehessél. Tudom, hogy míg élek tanulunk, felfedezzük az életet együtt, gyere drága csillagom, induljunk azonnal, most el is kezdjük. Dóró Sándor Köszönöm ha megosztod!

Úgy Úgy szólíts, ahogy szeretnéd, hogy én szóljak hozzád, ha adsz nekem, szívből tedd, mintha a csillagokat hoznád. Úgy szeress, ahogy te szeretnéd, hogy szeresselek téged, hiszen a szeretetből magadnak, te is a legnagyobbat kéred. Úgy nézz rám, ahogy kívánod, hogy szemem téged lásson, a te lényed legyen nekem, a leggyönyörűbb az egész világon. Úgy ölelj, ahogy te vágysz a két karom átkaroló meleg burkára, s amikor összeér a két test, ezt az érzést egyikőnk sem furcsálja. Úgy gondold át, mit szeretnél valójában megélni itt a létben velem, hogy utána ne hátrálj, ne félj, hisz egyszer kinyújtottam már a kezem. Úgy nézz minden napra, olyannak lásd, mint ahogyan én is látom, s ha ezt megérted, te leszel a kedvesem, a társam, a legjobb barátom. Dóró Sándor  Köszönöm ha megosztod!

Hold voltál Meg kell, hogy ismerjelek, mert érzem a jelenem vagy régen. Te voltál egyszer a Hold, nekem ragyogtál fenn az égen. Csillag voltam még akkor, messziről csodáltalak téged, fényt hoztál az életembe, a Tejúton is sugárzott a fényed. Most itt a Földre születtünk, emberi testben csillogsz újra. Emlékeim gejzírként törnek elő, rohansz velem egy közös útra? Reménykedek,hogy te is emlékszel, milyen volt egyszer együtt játszani. Ismét boldogok leszünk ketten, és nem csak annak fogunk látszani. Dóró Sándor